Onnan tudod, hogy megöregedtél, hogy a gyertyák már többe kerülnek, mint maga a torta.

 Nem csoda, hogy rossz a kedvem. Az ikertestvérem elfeledkezett a születésnapomról.

Amikor végre megérted, hogy nem halsz bele abba, ha összetörik a szíved, (...) az már csalhatatlanul jelzi, hogy középkorú lettél.

 Szép életem, lobogj, lobogj tovább,
cél nélkül, éjen és homályon át.
Állj meg, te óra és dőlj össze, naptár,
te rothadó gondoktól régi magtár.
Ifjúságom zászlói úszva, lassan
röpüljetek az ünnepi magasban.

 Húszéves lesz lassan már a gyermek.
Álmainak fénye veszett már,
De hiszi, hogy új álmai lesznek,
És álmaiért újra harcba száll.

 Ostoba piktor az idő, mentől tovább dolgozik az arcképünkön, annál jobban elrontja azt.

 Bár már széles körben ismert, azt hiszem, itt az ideje bejelentenem: Nagyon régen születtem.

 A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.

 Minden életkornak megvannak a maga örömei, de ezeket sajnos mindig megkésve ismerjük fel.

Az elveink tizennyolc éves korunkban hegycsúcsok, ahonnan széttekintünk, negyvenöt éves korunkban barlangok, ahol elrejtőzünk.

 Nem az a fontos, hogy meddig élünk,
Hogy meddig lobog vérünk,
Hogy csókot meddig kérünk és adunk,
Hanem az, hogy volt egy napunk,
Amiért érdemes volt élni.