|
Szerelem
 A legélesebb szemű vadász a világon a szerelem.
Szeretem a földet, amelyre lép, a levegőt, amelyet beszív, és mindent, amihez hozzáér, mindent, amit mond. Szeretem minden pillantását, minden mozdulatát, szeretem őt teljesen és egészen.
De amíg azt hiszed, hogy dobog valahol egy szív, mely érted dobog, bocsáss meg az embereknek. Egy emberi szív, mely önzetlenül érez irányodban, elég, hogy megbocsáss mindazoknak, kiknek önző és komisz szívét megismerted; elég, hogy megbocsáss az emberek összességének.
Mindenütt a szerelmet kell keresnünk, és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig, vagy akár hetekig csalódottak leszünk miatta. Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket. És megvált.
A szerelem megsemmisíti az észt. Az agy és a szív olyan, mint a homokóra két edénye: amikor az egyik megtelik, a másik kiürül.
Akármiből teremtettek is lelkeink, az övé és az enyém ugyanabból van.
Senki sem értheti a szerelmet, aki még nem tapasztalta annak őrületét. És senki sem értheti a szerelmi őrületet, nem számít hányszor tapasztalta.
Egy nő számára szerencsétlenség, ha sohasem szerették, de tragédia, ha sohasem szeretett.
Amikor eljő a szerelem, erőfeszítés nélkül érkezik, mint a lágy déli szellő, amely nagy cseppekkel, frissítő, meleg záporokat hoz.
A szerelem a bolond bölcsessége és a bölcs bolondsága.
Sohasem veszíthetjük el, amiben egyszer örömünket leltük. Mindazok, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak.
Van, ki gyönyörű. Van, kin észre kell venni. S van, ki attól szép, hogy hasonlít egy csúfra, akit szeretek.
Ha szeretni akarsz valakit, szeresd itt és most. Szeresd! Mert senki nem tudja, mi történik a következő pillanatban.
Minél inkább szeretsz valakit, annál többet akar tőled, és annál kevesebbet tudsz neki adni, hiszen már odaadtad szerelmed.
Letagadni szerelmünk, önmagunk legszörnyűbb becsapása: örök veszteség, amelyért nincs felmentés sem az időben, sem az örökkévalóságban.
A szerelem olyan, mint a tűz: ha nem vigyázol rá, és nem táplálod, kialszik.
A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz, mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik, igazán hálás legyél érte.
Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.
Az egyetlen dolog, ami megváltoztatja az embert, az a szerelem.
Az életnek csak akkor van értelme, ha van kivel megosztani az érzéseinket.
Néha csak azért kell egyedül lennünk, hogy hiányozzon számunkra valaki, és ismét szerelmesek lehessünk belé.
A szerelemre vágyás még nem szerelem. De a szerelemtől való félelem már az.
Egy jelentéktelen nő, amikor szerelmes: életében először meglátja önmagában a szépség lehetőségét.
A szerelem olyan gyümölcs, aminek mindig szezonja van, és mindenki számára megszerezhető.
Az első szerelem soha nem múlik el, de mindig véget ér.
A távollét szerelmesek közt úgy hat, mint a szél a tűzre: a kis szerelmet eloltja, a nagyot tűzvésszé növeli.
Nem mondom, hogy nem tudok nélküled élni, mert tudok. Csak nem akarok.
Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, amely annyira erős, hogy fölemel bennünket, s annyira gyönge, hogy éppoly szüksége van ránk, mint nekünk őreá.
Miért van az, hogy a legkevésbé eredeti mondatot akarja mindenki hallani? A "szeretlek" már megszámlálhatatlanul sokszor elhangzott, mégis, amikor kimondjuk, olyanok vagyunk, mint az ősember, aki talált egy szót, és imádattal kezdi tisztelni.
A szerelem széppé teszi azt, amink van, visszaadja amit elvesztettünk, sőt azzal is megajándékoz, ami eddig nem volt a miénk.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
